Rövid, képes áttekintő azokról a jelenségekről, amikkel az Inárcs-MET adatai és riasztásai leggyakrabban dolgoznak: milyen az égbolt, milyen felhők milyen magasságban alakulnak ki, miben különbözik egymástól a sok csapadékfajta, és mikor mit jelentenek a ritkábban látott fény- és villámjelenségek.
A meteorológusok az égbolt felhőfedettségét nyolcados beosztásban, úgynevezett oktában adják meg: ennyi nyolcadrészt takarnak ki a felhők a teljes égboltból. A számból önmagában is sok kiolvasható a várható napsütésről és a hajnali lehűlés mértékéről.
A felhőket két szempont alapján szokás csoportosítani: az alakjuk (réteges, gomolyos, szálas, illetve a magasba törő viharfelhők), és a felhőalap magassága szerint. A kettő szorosan összefügg — ugyanaz a felhőfajta más-más magasságban más nevet kap.
Nem mindegy, hogyan hullik a csapadék — a cseppméret, az intenzitás és a levegő hőmérsékleti rétegződése egészen más jelenséget ad ugyanabból a nedvességből.
Nemcsak az számít, mi hullik az égből — az is, mennyire látni el. Ezek a jelenségek a levegőben lebegő víz-, por- vagy füstrészecskék miatt rontják a látótávolságot, csapadék nélkül is.
Nem mindennapos, de észleléskor különösen látványos jelenségek — jórészt a zivatarfelhőkhöz vagy a napfény töréséhez-visszaverődéséhez kötődnek.
